A világnap elődje a Rokkantak Napja volt, amelyet 1981–1992 között minden év szeptember 18-án tartottak. 1992-ben az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, károsodás következtében fogyatékossá váltak problémáira.

Az EUROSTAT 2019-es felmérése szerint a fogyatékosággal élő személyek aránya az EU-ban átlag 24 %. Szakértői becslések és a nemzetközi tapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a lakosság átlagosan 10 százaléka él valamilyen fogyatékossággal - a valós szám tehát hazánkban is inkább az 1 milliót közelítheti.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint „a fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége”.

A fogyatékosság mindig meghatározott tevékenységre vonatkozik (önellátás, mozgás, látás, hallás, beszéd, belszervi, értelmi, stb.). A fogyatékosság lehet részleges vagy teljes, elkülöníthetők enyhe, mérsékelt, közepes mértékű vagy súlyos kategóriák.

A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemző, hogy közöttük jelentősebb számban vannak időskorúak, mivel a fogyatékos személyek nagy része nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előrehaladtával – betegség vagy baleset következtében – vált azzá. Nem betegség, hanem állapot, ami azonban megnehezíti, korlátozhatja az egyén személyes és közösségi életét, napi életvitelét, tanulását, munkavállalását, általában a mindennapi életben való részvételét. A fogyatékosság nem személyes probléma, hanem emberjogi kérdés, kezelése társadalmi összefogást, kollektív felelősségvállalást igényel.

Fontos, hogy a fogyatékossággal élőkkel szemben fennálló társadalmi előítéleteket csökkentsük, illetve törekedjünk arra, hogy egyenrangú felekként kezeljük őket az élet minden területén. Hazánkban számos olyan intézkedés történt a közelmúltban, mely a fogyatékossággal élőknek segít teljesebb, magasabb színvonalú életet élni. Ilyenek például a különböző családtámogatások, az óvodákban, bölcsődékben a fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekek számára ingyenes étkezés biztosítása, illetve az infokommunikációs akadálymentesítés. Már elérhető a Kontakt, a Távszem és a Data szolgáltatás, melyek a siket, látássérült vagy autista fiatalok lemaradását hivatottak megakadályozni.

Ebbe a körbe tartozik a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának elősegítése is, amihez különböző kedvezményeket, támogatásokat vehetnek igénybe a munkáltatók.

A hazai jogszabályok területén a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) tekinthető alapdokumentumnak. Bátran állíthatjuk, hogy megszületésekor kuriózumnak számított: e törvénynek meghatározó szerepe volt abban, hogy az ENSZ 2000-ben Magyarországnak ítélte a Roosevelt Nemzetközi Fogyatékosságügyi Díjat.

A törvény elsődleges célkitűzése a fogyatékos személy jogainak biztosítása, ezáltal esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének előmozdítása. Sok más rendelkezése mellett a Fot. meghatározza a fenti célok elérése érdekében végrehajtandó intézkedések főbb területeit, akadálymentesítési kötelezettséget ír elő a kormányzati és önkormányzati közszolgáltatások fenntartói számára. Mindezek mellett életre hívta az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, amely a Kormány közvetlen tanácsadó szerveként a kormányzati és civil párbeszéd egyik legfőbb fórumaként működik 1999 óta.

2006. december 13-án került elfogadásra az ENSZ Egyezmény, amely a fogyatékkal élők jogainak védelméről szólt. Magyarország az elsők között fogadta el, és csatlakozott az új egyezményhez, amely a legnagyobb jelentőségű nemzetközi dokumentum.

Magyarországon van a világ egyik legkorszerűbb jelnyelvi törvénye. Az Országgyűlés 2020 júliusban elfogadta, hogy - a világon elsőként - államilag elismert nyelvvizsga legyen a jelnyelvből tett vizsga, ezzel bővül azok köre, akik megtanulják ezt a kommunikációs formát, és egyben elismerik azok kitartását, akik megtanulnak jelnyelven kommunikálni.

A világnap egy eszköz arra, hogy

• a társadalom minden nap figyeljen a fogyatékossággal élő emberekre,
• megteremtse az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségeit a szolgáltatásokhoz, a munkához, a magánélethez,
• a társadalom tagjaival megértessék a “Semmit rólunk, nélkülünk” elvét, annak szükségességét, hogy semmilyen döntést ne hozzanak az érintettek bevonása nélkül
• a szakemberek és civil szervezetek számára, hogy felhívják a figyelmet a folyamatos, evidenciaalapú gyakorlatok fejlesztésének szükségességére,
• a jog és a társadalmi szervezetek számára, hogy felhívják a figyelmet a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben foglaltak betartására, az ésszerű alkalmazkodásra.

forrás: efoesz.hu, kormany.hu, consilium.europa.eu, wikipedia